A mezőgazdasági gazdálkodási formák adózása
Fejezetek
2020 végéig mezőgazdasági őstermelő az ezen tevékenységéből származó bevételéből háromféle módszer szerinti állapíthatta meg a jövedelmét.
A mezőgazdasági őstermelő a személyi jövedelemadózásban választhatott
– tételes költségelszámolást,
– 10 százalék költséghányad alkalmazását,
– átalányadózást.
Az adózási mód választása nem bírt jelentőséggel abban az esetben, ha a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelem adómentes volt.
A mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelem abban az esetben volt adómentes, ha a mezőgazdasági őstermelő éves bevétele a bevételnek minősülő támogatások összegével csökkentve nem volt több mint 600.000 forint.
A 2021. január 1-jétől hatályos szabályozás a korábbi adózási lehetőségeket egyszerűsíti, átláthatóbbá teszi. Ennek következtében megszűnik a mezőgazdasági kistermelő, mint adójogi kategória, és megszűnik a nemleges nyilatkozat, illetve a kistermelői költségátalány intézménye.
A legfontosabb egyszerűsítés, hogy a mezőgazdasági őstermelő által a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján az őstermelői tevékenységével összefüggésben folyósított támogatások nem minősülnek bevételnek, azaz adómentessé válnak, így azokat sem a bevételi értékhatár, sem a jövedelem számítása során nem kell figyelembe venni.
A mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó adójogi szabályok tekintetében alapvető fontossággal bír az a szabály, mely szerint nem minősül őstermelői tevékenységből származó bevételnek a kiegészítő tevékenység, tevékenységek bevétele, ha annak mértéke – több kiegészítő tevékenység esetében együttesen számítva – az őstermelői tevékenységből származó összes éves bevétel 25 százalékát meghaladja. Amennyiben a kiegészítő tevékenység, tevékenységek bevétele az említett bevételi arányt meghaladja, akkor a kiegészítő tevékenységből származó teljes bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok alkalmazandók.
A mezőgazdasági őstermelők által választható adózási lehetőségek áttekintése előtt szükséges kiemelni, hogy 2021. január 1-jétől az értékhatárok és az adókedvezmény számítási alapja a minimálbér.
Az Szja tv. új értelmező rendelkezése szerint egyértelmű, hogy éves minimálbér alatt az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizenkétszeresét kell érteni.
Fentiekkel összefüggésben is lényeges, hogy a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum megállapítását érintően, 2021 rendkívülinek bizonyult, mivel összegük az eddig megszokottakkal ellentétben, idén nem január 1-jével módosult.
A minimálbér és a garantált bérminimum 2021. február elsejével emelkedett: a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) bruttó 167.400, a garantált bérminimum pedig 219.000 forintra nőtt.
A minimálbérhez kapcsolódó jogosultságok felülvizsgálatáról ugyancsak egy kormányrendelet intézkedik, előírva a minimálbér és a garantált bérminimum alapján megállapított jogosultságok újbóli megállapítását vagy felülvizsgálatát is.
A Pénzügyminisztérium február 5-én - illetve február 12-én ezzel összhangban a NAV - tájékoztatót tett közzé honlapján a megemelt összegű minimálbér, garantált bérminimum adójogviszonyokban történő alkalmazásáról.
A tájékoztatóban foglaltak szerint a kormányrendelet rendelkezését figyelembe véve, ha egy adójogszabály az év első napján hatályos minimálbérre hivatkozó rendelkezést tartalmaz, és a 20/2021 (I.28.) kormányrendeletben megállapított magasabb összegű minimálbér/garantált bérminimum alkalmazása
- a fizetési kötelezettséget csökkenti (kevésbé terhessé teszi), úgy fizetési kötelezettség megállapításánál (csökkentésénél) a megemelt összegeket már a 2021. január 1-jét követő időszakra alkalmazni lehet, míg
- ha a megemelt minimálbérrel számolva a kötelezettség növekedne, ott a megemelt minimálbért a kötelezettség alapjának megállapításánál nem kell alkalmazni.
-
Ez az őstermelők esetében azt jelenti, hogy magasabb összegű minimálbérrel lehet számolni az őstermelői bevételi értékhatárok esetében, azaz
- Havi minimálbér: 167. 400 forint,
- Éves minimálbér (167. 400 X 12): 2. 008. 800 forint,
- Adómentes bevételi értékhatár az éves minimálbér fele: 1. 004. 400 forint.
Továbbá
- tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot választók esetében ez azt jelenti, hogy ha a bevétel meghaladja az 1.004.400 forintot, akkor jövedelmet kell számolni a bevétel és a költség alapján (ha alatta marad, akkor bevallást sem kell beadni);
- átalányadózók esetében a bevétel 10 százaléka minősül jövedelemnek.
Átalányadózáskor a
– bevételi értékhatár (az éves minimálbér tízszerese): 20.088. 000 forint,
– a mentesített jövedelem az őstermelői tevékenységből származó jövedelemnek az éves minimálbér felét meg nem haladó része, ami 1.004.400 forint.
Családi gazdaságok esetében az átalányadózás akkor alkalmazható, ha a családi őstermelői tevékenység keretében folytatott őstermelői tevékenység bevétele az adóévben nem haladja meg a tagoknak (ideértve a képviselőt is) az adóév utolsó napja szerinti létszáma és az éves minimálbér tízszerese szorzatának összegét, de legfeljebb az éves minimálbér negyvenszeresét, ami 80.352.000 forint.
Az alacsony bevétellel rendelkező mezőgazdasági őstermelők a jövőben is adómentességet élveznek.
Az új szabály egyrészt megnöveli az őstermelők adómentességének bevételi értékhatárát, másrészt annak a minimálbérhez kötésével megvalósul az értékhatár éves valorizációja.
A mezőgazdasági őstermelőnek az őstermelői tevékenységéből származó bevételéből nem kell jövedelmet megállapítania, ha az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben nem haladja meg az éves minimálbér felét.
Ezzel 600.000 forintról az éves minimálbér felére (2021-ben: 1.004.400 forintra) nő azon értékhatár, amelyet el nem érő éves bevétel esetén a mezőgazdasági őstermelőnek nem kell jövedelmet megállapítania, azaz nem keletkezik személyi jövedelemadó kötelezettsége. Ha a bevétel az éves minimálbér felét meghaladja, a mezőgazdasági őstermelő a teljes bevételt figyelembe véve köteles a jövedelmét meghatározni.
A mezőgazdasági őstermelő az átalányadózást 2021. január 1-jétől akkor alkalmazza, ha az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben az éves minimálbér tízszeresét (2021-ben: 20.088.000 forintot) nem haladja meg.
A mezőgazdasági őstermelő a bevételből a jövedelmet 2021. január 1-jétől egységesen 90 százalék költséghányad levonásával állapítja meg, függetlenül attól, hogy az őstermelő milyen tevékenységet végez.
Fontos új rendelkezés , hogy az átalányadózást alkalmazó őstermelő e tevékenységéből származó jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része adómentes.
Lássuk, mekkora adókötelezettség terheli e szabályok alapján az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági őstermelőt!
| Bevétel |
|
|
|
|
| Költséghányad (90%) |
|
|
|
|
|
Jövedelem (10%) |
|
|
|
|
|
Adómentes jövedelem* |
|
|
|
|
|
Adóköteles jövedelem |
|
|
|
|
|
Személyi jövedelemadó (15%) |
|
|
|
|
|
Adóelőleg-fizetési kötelezettség |
nincs |
nincs |
nincs |
nincs |
|
Adóbevallási kötelezettség |
nincs |
nincs |
van |
van |
*Az átalányadózást alkalmazó őstermelő e tevékenységéből származó jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része adómentes , az ezt túllépő jövedelem esetén is, vagyis ilyen esetben nem kell „az első forinttól” adóztatni a jövedelmet. (A táblázatban a 2021-ben érvényes adómentes értékhatárral számoltunk.)
A számítások alapján megállapítható, hogy átalányadózás alkalmazása esetén az éves minimálbér ötszörösének megfelelő bevétel (2021-ben: 10.044.000 forint) az a határ, ameddig nem keletkezik adókötelezettség. Tehát a mezőgazdasági őstermelőnek átalányadózás alkalmazása esetén az éves minimálbér ötszörösét (2021-ben: 10.044.000 forintot) meghaladó, de az éves minimálbér tízszeresét (2021-ben: 20.088.000 forintot) meg nem haladó bevétel esetén keletkezik 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadó kötelezettsége.
Nem kell adóelőleg-alapot megállapítania a példaként hozott esetekben az átalányadózó őstermelőnek a bevételéből, mivel e kötelezettsége mindaddig nem merül fel, amíg az őstermelői bevétele alapján megállapított adóelőleg-alapja az adóév elejétől összesítve az adóévben nem több, mint az éves minimálbér fele. Ha az őstermelői bevétel ezt az értékhatárt meghaladta, akkor az adóelőleget csak a felettes rész után kell megfizetni.
Fontos, hogy 2021. január 1-jétől a mezőgazdasági őstermelő – főszabály szerint – az átalányadózás szabályai szerint állapítja meg az adókötelezettségét, feltéve, hogy nem választ más adózási módot, és nem lépte át a bevételi értékhatárt, az éves minimálbér tízszeresét. Ennek megfelelően 2021. január 1-jétől úgy rendelkezik az Szja tv., hogy a mezőgazdasági őstermelő – abban az esetben is, ha adóbevallásra nem kötelezett – az előző évre vonatkozó éves bevallása benyújtásának határidejéig azt jelenti be, ha átalányadózást nem választ (ideértve azt is, ha az átalányadózás feltételei nem állnak fenn). E bejelentés hiányában a mezőgazdasági őstermelő – ha annak feltételei egyébként fennállnak – átalányadózónak minősül.
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő úgy dönt, hogy nem alkalmazza az átalányadózás szabályait, akkor vagy a tételes költségelszámolás, vagy a 10 százalékos költséghányad szabályai szerint köteles a jövedelmét megállapítani.
A Csgtv. a tételes költségelszámolás és a 10 százalékos költséghányad szerinti jövedelemmegállapítás Szja tv. szerinti szabályait nem érintette.
Azaz, tételes költségelszámolás választásakor az őstermelői bevételből továbbra is levonhatók a bevételt csökkentő kedvezmények, valamint a tevékenységgel összefüggésben felmerült, igazolt, elszámolható költségek , ideértve az értékcsökkenési leírást is.
A mezőgazdasági őstermelő esetében is érvényes az a szabály, hogy elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül.
Abban az esetben, ha az őstermelő olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az Áfa tv-ben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylat (kivéve a nyugtát) alkalmas, egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot.
Egyéb esetekben a kiadást olyan bizonylattal – például adásvételi szerződéssel, útnyilvántartással- kell igazolni, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot.
Nagyon fontos, hogy nem tekintendő elismert költségnek – azaz nem vehető figyelembe a jövedelem megállapítása során az a kiadás (ha a törvény másként nem rendelkezik) - a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő
- termék, szolgáltatás megszerzésére fordított kiadás, vagy olyan vagyontárgy megszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására,
- karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza. Elismert költség viszont az őstermelő lakásától elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott tevékenység ellátásához – ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is – szükséges dologgal, mint például az eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.,
- szolgáltatással, mint a világítás, fűtés stb.
- összefüggő kiadás akkor is, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, vagy nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha a törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. Az őstermelői tevékenységét kezdő magánszemély a legfeljebb 3 évvel korábban felmerült és az e tevékenységének megkezdése előtt még nem érvényesített, igazolt kiadásait – feltéve, hogy azok a megkezdett tevékenységhez kapcsolódnak – a kezdés évében költségként számolhatja el, továbbá a tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékcsökkenési leírását megkezdheti.
A gyakorlatban a szociális hozzájárulási adó költségként való elszámolásának szabályaival sokszor meggyűlik a baja az érintetteknek.
Az Szja tv. attól függően határozza meg a szociális hozzájárulási adó költségkénti elszámolhatóságának módját, hogy a mezőgazdasági őstermelőnek év közben kell-e szociálishozzájárulásiadó-előleget fizetnie vagy sem.
a) A tételes költségelszámolást alkalmazó, szociális hozzájárulási adóelőleg fizetésére kötelezett mezőgazdasági őstermelő tárgyévi (2021. évi) elismert költségként veszi figyelembe a tárgyévre (2021. évre) megállapított és megfizetett adóelőlegeket (ideértve a negyedik negyedévre megállapított és határidőig megfizetett adóelőleget is).
A tárgyévi (2021. évi) összevont adóalapba tartozó jövedelemnek a tárgyévre megállapított és megfizetett szociális hozzájárulási adó előlegalapok összegét meghaladó része, vagyis a kötelezettségkülönbözet után fizetendő szociális hozzájárulási adó a befizetés évében, azaz 2022-ben számolható el költségként.
Amennyiben a tárgyévben (2021. évben) szociális hozzájárulási adóelőleg fizetésére kötelezett mezőgazdasági őstermelő a bevallás évében, vagyis jelen esetben 2022-ben már nem minősül tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelőnek (például azért, mert az adóbevallásában nem nyilatkozott arról, hogy a következő évre nem választ átalányadózást), akkor az összevont adóalapnak a kötelezettség-különbözettel egyenlő része tekintetében a kötelezettségkülönbözet 87 százalékát veheti figyelembe jövedelemként.
(A magánszemély ugyanis átalányadózóként már nem számolhatja el a szociális hozzájárulási adót költségként.)
b) A szociális hozzájárulási adó-előleg fizetésére nem kötelezett, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a szociális hozzájárulási adó megfizetett összegét a befizetés évében, azaz 2021. évre vonatkozó kötelezettségét tekintve, 2022-ben számolhatja el költségként. Neki ugyanis a szociális hozzájárulási adót a személyijövedelemadó-bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, azaz az adóévet követő május 20-ig kell megfizetnie.
Abban az esetben, ha ő 2022-ben már nem lesz tételes költségelszámoló, akkor jövedelemként a megállapított jövedelem 87 százalékát veszi figyelembe.
Például, ha az őstermelő 2021-ben tételes költségelszámolást alkalmaz és szociális hozzájárulási adóelőleg fizetésére nem kötelezett, de 2022-ben már átalányadózó és a 2021. évi őstermelői jövedelme 3.000. 000 forint, akkor a személyi jövedelemadó és a szociális hozzájárulási adó alapja 3.000.000 forint 87 százaléka, azaz 2.610.000 forint.
Lényeges, hogy amennyiben a mezőgazdasági őstermelő egyéni vállalkozói tevékenységet is folytat, akkor a két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania.
Azokat a költségeket, amelyek mindkét tevékenységgel összefüggenek, a bevételek arányában kell megosztani, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik.
Ha az őstermelő egyben kereskedő egyéni vállalkozóként saját őstermelői termékét (is) értékesíti (pl. a zöldségboltjában), és a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózik, az egyéni vállalkozás érdekében felmerült költségek között figyelembe veheti az őstermelői bevételek között számításba vett összeget.
Mivel a magánszemély áfa adóalanyisága az őstermelőként és az egyéni vállalkozóként végzett tevékenységekre is kiterjed, ilyen esetben (őstermelő és egyéni vállalkozó közötti) Áfa tv. hatálya alá tartozó értékesítés nem valósul meg.
A kétféle tevékenységhez használt tárgyi eszközöknél, nem anyagi javaknál azonban a magánszemélynek választania kell, hogy azok beszerzési árát és az üzemeltetésükkel kapcsolatos kiadásokat melyik tevékenység bevételével szemben számolja el, mert ezek a költségek – az értékcsökkenés a teljes leírásig – nem oszthatók meg a tevékenységek bevételei között.
A fentiek szerinti tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelőnek is negyedévente kell megállapítania és megfizetnie az adóelőleget.
A jövedelem számításának e módszerét alkalmazva sem kell adóelőleget megállapítani a bevételből, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve az adóévben nem haladja meg az éves minimálbér felét, azaz 1.004.400 forintot. Ha a bevétel ezt az összeghatárt meghaladta, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell megállapítania.
Az őstermelői adókedvezmény 2021. január 1-jétől is érvényesíthető, de fontos feltétele, hogy a magánszemély az adóbevallásában feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény alapján vezetett Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszerben kérelemre nyilvántartásba vett ügyfél ügyfél-azonosítóját.
Az őstermelői adókedvezmény mértéke nem változott, vagyis az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának, valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezménynek az együttes összege, de legfeljebb 100.000 forint (őstermelői adókedvezmény). Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.
Példa
A magánszemély őstermelői tevékenységéből elért, tételes költségelszámolással meghatározott éves jövedelme 5.000.000 Ft, önálló tevékenységből származó, ugyancsak tételes költségelszámolással megállapított jövedelme pedig 800.000 Ft. Könyvelőjének az adóévben kifizetett, számlákkal igazolt díjazás 120.000 Ft.
A magánszemély összes jövedelmére számított adó 870.000 Ft, ebből az őstermelői tevékenységen kívüli, önálló tevékenységre eső adója 120.000 Ft. Ez azt jelenti, hogy az őstermelői tevékenységre 750.000 Ft adó esik, ami az összevont adóalapba tartozó éves adójának 86 százaléka. A könyvelőnek kifizetett díjazás 86 százaléka 103.200 Ft. Mivel az adótörvény rendelkezése szerint csak 100.000 Ft adókedvezmény vehető e jogcímen figyelembe, a példánkban szereplő őstermelő könyvelői díjkedvezmény (őstermelői adókedvezmény) címén 100.000 forintot számolhat el.
Az őstermelői adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett mezőgazdasági csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy halászati csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
Az Szja tv. új rendelkezése szerint adómentes a mezőgazdasági őstermelő méhészeti termékek előállításából származó, az éves minimálbér felét meg nem haladó jövedelme.
Ha a jövedelem másként nem állapítható meg, akkor az adóévi őstermelésből származó jövedelemnek a méhészeti termékek előállításából származó bevétel és az összes őstermelői bevétel arányában megállapított része lesz adómentes.
A méhészeti tevékenységre vonatkozó adómentességi szabályt az alábbi méhészeti termék vonatkozásában lehet alkalmazni:
– természetes méz (ideértve a lépes-, a termelői és más természetes mézet, ipari mézet is),
– nyers méhviasz és feldolgozási maradék termék,
– propolisz (méhszurok),
– méhpempő, méhkenyér,
– nyers virágpor, szárított virágpor,
– méhméreg,
– máshova nem sorolt méhészeti termék,
– méhanyabölcső, párzatlan és párzott méhanya, méhcsalád, méhraj.
Az átalányadózást alkalmazó őstermelő esetén az adómentességi szabály az átalányadózás általános adómentességi szabályával (adómentes az éves minimálbér felét el nem érő jövedelem) együttesen alkalmazható.
Abban az esetben, ha a méhészeti termékek értékesítéséből származó jövedelem másként nem állapítható meg, akkor azt a bevételek arányában kell meghatározni.
Ez az összeg az adóévi őstermelésből származó jövedelemnek a méhészeti termékek értékesítéséből származó bevétel és az összes őstermelői bevétel arányában megállapított része.
Egy példán keresztül bemutatva ezt:
Egy mezőgazdasági őstermelő adóévi bevétele 25 millió forint, amiből
- 5 millió forint a méhészeti termékekből származó bevétel,
- az adóévi jövedelem 8 millió forint.
A teljes jövedelem 5/25-öd része, vagyis az 5 millió forint bevétel egyharmada, azaz 1,6 millió forint tekintendő a méhészeti tevékenység jövedelmének. Ebből a jövedelemből 1.004.400 forint adómentes, azaz az adóévi adóköteles jövedelem: 6.400.000 – 1.004. 400 = 5.395.600 forint.
Az őstermelői igazolvány fizikális formájának, illetve az értékesítési betétlap hitelesítési funkciójának eltörlésével összhangban a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania az őstermelői tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) e jogállását igazolja.
Az adómegállapítási szabályokkal összhangban módosulnak az Szja tv.-nek az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályai is. Ennek megfelelően nem kell adóelőleg-alapot megállapítani az őstermelői tevékenységből származó bevétel esetén,
a) amíg annak összege az adóév elejétől összesítve az adóévben nem haladja meg az éves minimálbér felét (2021-ben 1.004.400 forintot), ha azonban meghaladta, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell megállapítani;
b) amíg az átalányadózó őstermelő őstermelői bevétele alapján megállapított adóelőleg alapja az adóév elejétől összesítve az adóévben az éves minimálbér felét (2021-ben 1.004.400 forintot) nem haladja meg, ha azonban meghaladta, adóelőleget csak az említett összeget meghaladó adóelőleg alap után kell fizetni.